A vadászat vadon élő állatok elejtése húsukért kereskedelmi célból, esetleg ma már hobbi és sport célokból is. Míg régen az emberek megélhetésükért, élelmükért vadásztak a vadállatokra, ma a fejlett országokban az állományszabályozás, kármegelőzés és vadgazdálkodás fontos eszköze, emellett sokak szemében hobbivá, szenvedéllyé vált. Népszerűsége miatt egész turisztikai szakág fejlődött: a vadászturizmus.
Történelmi távlatokat nézve is számos különbség volt a vadászati módszerek között aszerint, hogy hol, mire és kik vadásztak. A modern vadászatot főleg az országonkénti eltérő szabályozások határozzák meg, a helyi szokások és a vadász hozzáállása.
A vadászati törvény mellett etikai kódex is létezik. Az íratlan szabályok között a természet és a fajok megóvása a legfontosabb. Az állatok, a növények és a vizek ismerete alapvető elvárás. A hobbi vadászoktól is szaktudást és felkészültséget vár el (a lőszereket, vadakat, szabályokat, törvényeket illetően). A vadászetika legfontosabb alapelve az állatok tisztelete, méltóságának megtartása. Az állatot meg kell óvni a szenvedéstől, a megsebzett vadat fel kell kutatni. Sorozatlövő fegyverek használata, vagy autóból, helikopterről való vadászat tilos. Infratávcső, csalihangok, az állatok ösztöneire ható eszközök bevetése sem sportszerű. Méltatlan dolognak tarja az etikai kódex, ha etetőnél lévő, vagy utódját nevelő állatra lő a vadász. Ugyancsak követendő a hagyományápolás elve, azaz a szokások követése (öltözködés, szaknyelvhasználat, trófeagyűjtés, avatási szertartás stb). Az etikai kódex utolsó pontja a biztonság fontosságát és a megfelelő fegyverhasználatot hangsúlyozza.