Ahogy a munkafolyamatok elvégzésének is megvan a sorrendje, menete, úgy a disznóvágáshoz készített ételek is szinte kötelezőek.
A hideg idő miatt a disznótorok jellemző itala a forralt bor és a tea. Napkezdéshez pedig nem maradhat el a pálinka. A hajnali hideg ellen az ún. fogópálinkával indul egy hagyományos disznóvágás.
Reggelire pirított máj és hagymás sült vér várja a hajnal óta dolgozó embereket. Azért ez a szokásos reggeli, mert ez készül el leghamarabb.
Ebédre orjaleves, esetleg frissen sült húsok. Az orjaleves húsos karajcsontból főzött leves, zöldségekkel (sárgarépa, fehérrépa, hagyma, zeller, karalábé), petrezselyemmel, sóval és borssal fűszerezve, levestésztával tálalva. Délre általában a hájas pogácsa is elkészül – de a hagyományos disznóölések alkalmával főleg estére marad az igazán nagy lakoma. A hurka és a kolbász töltése és a disznósajt elkészítése is délután történik.
Vacsorára már terített asztal várja a fáradt, egész nap tüsténkedő embereket. Addigra a húsfeldolgozással is elkészülnek, következhet a pihenés, a vígasság, a lakoma. A sült kolbász, a májas és a véres hurka talán az első, ami beugrik még azoknak is, akik hírből sem ismerik a hagyományos disznótorokat. Ehhez hagymás krumpli, párolt káposzta és savanyúság illik. A disznótoros káposzta, azaz toros káposzta a lakoma nevét is viseli, bár már kevésbé elterjedt étel. A sváb receptnek – ahogy a nevéből is következik – a disznóhús mellett a savanyú káposzta az alapja. Ebbe az ételbe a malac fejét is bele szokták főzni. Vacsorához különféle sült pecsenyék is készülnek, desszertnek pedig szokásos édesség a fánk és a rétes.
Tipikus disznótoros étel még az abált szalonna, a disznósajt vagy a töpörtyű. A kocsonya is disznóvágáshoz köthető, de ezt általában egy héttel a vágás után készítik.