Disznótoros

A legtöbb állat húsipari feldolgozása ma már nagyüzemi keretek között történik, de a disznóvágást sok helyen még háznál is végzik. A disznó húsának házi hasznosításán túl az esemény jelentőségét  inkább a hozzá kapcsolódó szokások és a közösségi összejövetel lehetősége adja. A huszadik század végén és a huszonegyedik század elején a disznóvágás már jelentős turisztikai vonzerővel bír, és manapság is sok vendéglátó kimondottan ezért szervez ilyen rendezvényeket. Itt már nem az állat húsának feldolgozása és minél további elraktározása az elsődleges cél. Jellemzően a közösségi élmény, a disznótoros lakoma és a disznóvágáshoz kapcsolódó népszokások felelevenítése az igazi attrakció.

 

A disznóvágás hagyományosan a téli időszakhoz kötődik. András napkor, november 30-án kezdődik a „szezon”, ezért viccesen disznóölő Szent Andrásként is szokták emlegetni ezt a napot. Régen a sok közös munka alkalmával jöttek össze az emberek, főleg télen, amikor nem kellett a mezőkön dolgozni. Ilyen volt a fonás, a szövés, a hímzés vagy a tollfosztás, de a disznóvágás is. Utóbbinál a nők és a férfiak közösen dolgoztak, mindenkinek megvolt a maga feladata. A férfiak a nagyobb testi erőt igénylő munkákat végezték, például az állat leölése, feldarabolása, míg a nőkre inkább tisztítási, főzési munkák vártak. A hurka, kolbász töltése szintén jellemzően férfi feladat volt.

 

Sok mondás és hiedelem kapcsolódik a disznóvágáshoz, kezdve onnan, hogy mely napokon nem szabad disznót vágni, majd aztán melyik munkafolyamatnál nem szabad beszélni, melyiknél kell hangosan nevetni, vagy hogy a disznót nem szabad sajnálni. Ezeket mind azért kell betartani, hogy jó legyen a hús, vagy a szalonna. A kóstoló hagyománya még ma is él, nem szabad megfeledkezni a rokonokról, szomszédokról és természetesen ezt nekik is illik viszonozni. Délutánra persze jönnek sorban a szívesen fogadott, és a kevésbé örömmel látott vendégek is. Ezek külön csoportja más-más szokást követve versel, hoz valamit, stb. majd általában jut nekik is a bőséges disznótoros lakomából. Ma is az egyik leggyakrabban használt kifejezések közé tartozik a „kolbászból van a kerítés”, amit a gazdagság szinonimájaként használnak, de sokan nem tudják honnan ered. Természetesen a disznóvágáshoz köthető, hiszen régen ilyenkor a kerítésre aggatták az elkészült hurkát, kolbászt.

Disznóvágáshoz készített ételek